Tavaly ilyenkor számoltam a napokat: legrosszabb esetben, azaz amennyiben magától nem indulna be a szülés, már csak ötöt kell aludni és megpillantalak drága Kislányom. 

Mimi mai ebéd utáni alvása meglepően hosszúra sikeredett. Volt időm elmerengni. A telefonom több ezer fotóját és videóját végignéztem. Az egy évvel ezelőtti képeknél lelassítottam. Tudom, hogy a várandósság végén már csak egy gazdatestnek éreztem magam. Mintha a testem irányításába semmi beleszólásom nem lenne. Azonban a rossz érzéseket, a derék és csípőfájdalmat, a lábdagadást, a vizesedést, a gyomorégést törölte az agyam. Nincs mit szépíteni, a hormonok tudják a dolgukat! 

Hirtelen egy ismeretlen érzés fogott el. Hiányzik a pocakom. Hiányzik, ahogy Mimus minden egyes rezdülését éreztem a testemben. Hiányzik, hogy magamban érezzem a gyermekem. Csoda az egész. 

Miután felébredt, a lehető legszorosabban, a lehető leghosszabban öleltem magamhoz.

Drága Kislányom! Már csak ötöt kell aludni...

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon  és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe. 

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.