Nyílt levél a régi barátoknak az összes elmagányosodott anyukától

Drága Barátom!

Tedd a szívedre a kezed! Mit gondoltál akkor, amikor félelemmel vegyes örömmel újságoltam el Neked, hogy gyermekem lesz? Mi volt a mosolyod és az ölelésed mögött?  Őszintén tudtál  örülni velem? Vagy már aznap eltemetted a barátságunkat? Te már akkor tudtad, hogy itt véglegesen lezárul egy korszak és egy teljesen új kezdődik aminek nem biztos, hogy részese szeretnél lenni?
barati_oleles.jpg

Emlékszel amikor megvetted életed első autóját? Vagy amikor Tiéd lett életed állása? Vagy amikor elhívott randizni a város legjobb pasija? Ma is legalább annyira örülök a sikereidnek, mint akkor! Attól, hogy anya lettem nem lettek a szememben kisebbek a Te életed történései. Ezután is kíváncsi leszek arra, hogy mi van Veled!  Ne gondold azt, hogy annyira fáradt vagyok, hogy biztosan csak zavarnál a jelenléteddel! Nem fogom tudni mindig felvenni a telefont, nem fogok tudni azonnal reagálni az üzeneteidre, de kíváncsi vagyok Rád és amint lesz lehetőségem, keresni foglak!

A várandosságom utolsó heteiben naponta kaptam a "Na egyben vagy még? Megszületett már? Nagyon jól érezheti magát odabent! Jaj de kis lustaság!" üzeneteket. Hidd el, a terhesség és a szülés kismiska ahhoz képest, ami az utána következő első egy évben vár rám! És engedd meg, hogy bevalljam kezdő anyukaként én sem tudok ám sokkal többet a kisbabákról, mint Te. Ha kilenc hónapig fogtad a kezem, kérlek, ne akkor engedd el, amikor a leginkább szükségem lenne a támogatásra. 

baratsag.jpg

Talán a saját szüleiddel kapcsolatos rossz emlékekkel kapcsolod össze az anyaságot? Hidd el, attól hogy valakinek az anyukája lettem, még nem lettem teljesen más személy! Ugyanaz a barát vagyok, mint ezelőtt! Hidd el, azaz illatos csomag a kiságyban nem törölte ki az agyamból a pirkadatig tartó bulikat, az élet nagy kérdéseit boncolgató éjszakákat, a sok-sok év alatt összegyűlt emléket! Ma is vágyom még az értelmetlen vihogásokra, a belső vicceinkre, amit senki mást nem ért csak Te meg én, egy jó vacsorára, vagy egy borozgatós estére. 

Talán, nem igazán kedveled a gyerekeket. De gyere közelebb egy picit és nézz bele a gyermekem szemébe. Ha csendben figyeled és csak egy percre elveszel a tekintetében meglátod, hogy ő bizony félig én vagyok, félig pedig - a jó esetben általad is kedvelt - párom. Ő mi vagyunk! Mennyire fantasztikus a természet? Két sejtből lesz egy új élet. Egy új személy. Ez a legnagyobb csoda amit el tudok képzelni az életben!

Azt gondolod, hogy nem kellene panaszkodnom a kicsi miatt, hiszen ezt én vállaltam?  Emlékszel még mennyi hülyeségre mondtunk közösen igent néhány évvel ezelőtt? Azokra a helyzetekre gondolok amikre nem feltétlenül vagyunk a legbüszkébbek, amikről csak Te tudsz és én. Nem egy olyan döntésünk volt, aminek nem láttuk mi lesz a következménye! Nos, ez a mostani szituáció is igen  hasonló.

És még egy utolsó gondolatot engedj meg. Kérlek, soha többé ne tégy arra ígéretet, hogy meglátogatsz minket, ha a szíved mélyén Te magad is jól tudod, hogy nem így lesz. Az őszinteség, kevésbbé bántó  mint a sokat mondó, időről-időre érkező "Megint közbejött valami, de majd a jövőhéten találkozunk!" üzenetek.

És bár mostanában hidegen iszom a kávém, számodra mindig lesz időm elkészíteni egy friss feketét.

Szeretettel ölellek!

woman-2937160_1920.jpg

 (A fotók eredete: ITT, ITT és ITT)

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe. 

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után