Világéletemben a férfi kollégák között tudtam hatékonyan dolgozni.  A tyúkól effektusban a feladatokhoz nem problémamegoldó aspektussal, sokkal inkább problémakereső szemlélettel közelítenek a kolleginák. Aztán miután az ember lánya anya lesz, előbb vagy utóbb csak bekerül egy virtuális baromfiketrecbe. 

Amíg várandósak vagyunk rengeteg figyelem vesz körül minket. Rendszeresen járunk védőnőhöz, háziorvoshoz, nőgyógyászhoz, egyfolytában figyelnek az egészségi állapotunkra, megnyugtatnak, segítenek, támogatnak. Aztán ahogy a baba világra jön, a figyelem átterelődik rá. Árgus szemekkel figyelik, hogy mennyit eszik, mérik a súlyát, nézik a bőre színét, vizsgálják a vérét. És az édesanya?  Néhány véralvadásgátló injekció a kórházi folyosón, pár fájdalomcsillapító az éjjeliszekrényen és mehetünk haza. Mindenki természetesnek veszi, hogy anyák lettünk, és ezzel együtt a szociális életünk belefér a farzsebünkbe.

A közösségi médiában manapság egyre erősebb szerepet kapnak a zárt csoportok.  Kimutatások igazolják, hogy a legaktívabb közösségek tagjai édesanyák. Általános jelenség, hogy az interneten sokkal bátrabban mernek bántó szavakat egymás fejéhez vágni az emberek, egy ilyen közösségben pedig kiváltképp éles viták tudnak kialakulni. Hiába a szigorú admin, a precíz csoportszabályzat, az anyukák naponta vérre menő vitákkal bomlasztják a közösséget.

A bejegyzésben látható fotósorozat ezen negatív jelenségre szeretné felhívni a figyelmet. Mert lehetne ezt másként is! Elfogadással, türelemmel és egy jó nagy adag humorral. Ha csak azt vesszük alap tényállásnak - függetlenül attól, hogy honnan jövünk, hol élünk, mi a foglalkozásunk, hogy nézünk ki, milyen hitrendszert követünk -, hogy minden édesanya a legjobbat szeretné a gyermekének, már kevesebb lenne a rosszindulatú megjegyzés. Egy odaszúrt bírálat sem segít! Sokkal inkább eltaszít minket egymástól.

Ha a várandósság alatt sokat hízol (a csokitortára leküldesz még egy gombóc sztracsatella fagyit), akkor biztosan összesúgnak a hátad mögött. Te nem tudod, hogy nem kettő helyet kell enni a 9 hónap alatt? Ha keveset, akkor az a baj, hiszen inkább magaddal törődtél, mint a babával. Amennyiben császármetszés útján hoztad világra a gyermeked, akkor igazából nem is szültél. Programozott császár? Tehát inkább a könnyebbik utat választottad. És még szoptatni sem tudsz? Akkor nem fog kötődni hozzád a gyermeked! Külön szobában altatod a porontyod? És mi van a negyedik trimeszterrel? Már 4 hónaposan elkezdtétek a hozzátáplálást a tápszer mellett? Felelőtlen vagy? Nem pürés állagú a kicsid első tápláléka, hanem a BLW elv mentén szilárd? Most vagy igazán felelőtlen! Mosod a pelenkákat? Pont úgy, mint nagyanyám? Azta, Te mióta vagy ilyen ősanya típus? Miért tolod babakocsiban a szerencsétlen üvöltő pulyát? Vaaaagy... miért kötöd magadra azt a gyermeket? Kap egyáltalán normálisan levegőt? 2 évesen még mindig közöttetek alszik? Tönkreteszed a házasságod! Tabletet adsz a kezébe? Most tompítod el a fejlődő agytekervényeket. Miért a közösségi csoportba töltöd fel a gyereked kiütéseiről a fotót ahelyett, hogy már a kórházi váróban ülnél? 

Megnyugodhat minden kedves Olvasó, ezek a kérdésben megfogalmazott ítéletek nem az én számat hagyták el. Ezek azok a legenyhébb, ám legsűrűbben előforduló mondatfoszlányok, amik az édesanyákból kibuknak.

Honnan tudhatjuk, hogy a kövér édesanya nem hormonkezelt, és nem épp egy lombikos megtermékenyítés utáni várandósságon van túl? Miért nem jut eszünkbe, hogy a programozott császár egy egészségügyi kényszerdöntés is lehet? Biztos, hogy ha nem szoptat az az anya, akkor nem is tett meg érte mindent? Meg vagyunk győződve róla, hogy a boltban erélyesen a gyerekére szóló nő minden nap kiabál otthon? 

Nőként különleges erő van a kezünkben: teremteni tudunk. Egy másik lényt tudunk táplálni a szervezetünkkel, növeszteni a testünkben, és (így vagy úgy) világra hozni. Ez egy teremtő energia. Ha ilyen csodára vagyunk képesek, miért bántanánk egymást? Anyaként sokkal többre vagyunk alkalmasak, mint azt valaha hittük volna. Fogadjuk el teljes önmagunkat, és akkor a másik felé is könnyebb lesz majd szeretettel, segítőkészséggel fordulni. Ha nőként a saját életünket pozitívabb szemléletmóddal változtatjuk meg, egy boldogabb jövő cseperedhet fel! És miben rejlik még az igazi erő? A nevetésben! Amikor együtt nevetünk és nem egymáson! 

Ha szívesen bepillantanál a fotózás kulisszái mögé, az alábbi videó csak Rád vár.

Anyuka bloggerek, akik részt vettek a fotózáson:

Patrícia - Lini and Mommy

Regina - Hello Mommy Monster

Saci - SCHATZ Kicsi Kincseim

Fanni - Anyabőrben blog

Smink és haj: Gallo Lídia

Fotó: Sunny Photo

Karkötők: JuccWork

Helyszín: NDustrial Studios

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe. 

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után. Jelen írás dr. Endrész Előd szellemi terméke. A cikkben felhasznált képek forrása jelölve.