Az elszakadás margójára

Nem vagyok jól! Napok, hetek óta leálltak a kreatív energiaforrásaim, nem tudok írni, nem tudok fotózni, messze elkerül az ihlet. Nem újkeletű a tünet, mindig így volt ez. Most azonban annyira nem akartam a problémáimról hallani, beszélni, hogy megbetegítettem magam: halmozott fülgyulladás, kezdődő torokgyulladás.

ego.jpg

Ma kigyulladt az égő a fejem felett, leültettem magam a kanapéra és azt mondtam: Ide figyelj csajszikám! Ha nem fogadod el, hogy az idő múlik, akkor már most váltsd meg a bérletedet az elkövetkezendő 18 évre a fül-orr-gégészetre!

És hogy mi a bajom?

Nem tudom elfogadni, hogy az idő az életemben egyre gyorsabban múlik. Az elmúlt két év életem egyik legjobb szakasza volt. A másik hasonlóan jó életszakaszom az érettségi után lehetett, amikor továbbtanulásomnak köszönhetően teljesen kiszakadtam a szülői házból és megtapasztaltam az önállóságot anyagilag, időben, térben, gondolkozásban. Szinte teljesen a saját magam ura lehettem. Megismerkedtem önmagammal, - a művészeti intézménynek ahol tanultam hála - rengeteg új szituációba keveredtem, ami egy három éves önfejlesztő tréninggel ért fel.

Az elmúlt két évben legalább ennyit (ha nem többet) tanulhattam magamról, a házasságunkról, a határainkról, a képességeinkről, a mintáinkról, amiket otthonról hoztunk magunkkal, a barátainkról, a családi viszonyainkról. 

the_life_with_mimi.jpg

Szinte tegnap volt, hogy az apró törékeny babánkat hazahoztuk a kórházból, minden etetés után aggódva mérlegeltünk, figyeltük, hogy eleget szopik-e, rendületlenül ittam a tejfokozó italokat, magamra kötve sütöttem-főztem, mostam, takarítottam. Még jó, hogy a babakocsira nem költöttünk, hanem ajándékba kaptuk, hiszen az első fél évben szinte üresen toltam magam előtt, míg Mimi békésen szunyókált a mellkasomon. Volt, hogy heteken át óránként keltem hozzá, ringattam, énekeltem, azt hittem soha nem múlik el ez az időszak.

A második évben rengeteg helyen jártunk Mimivel. Kihasználtuk a fővárosi baba-mama élet nyújtotta lehetőségeket. Megtanultam újra barátkozni, nagyon sok kedves anyukát és babát ismerhettünk meg. Azt érzem, hogy most lett teljesen kerek az életem. Azonban néhány hét múlva nagy változások jönnek.

Hogyan tovább?

Pár hét múlva Mimi bölcsődés lesz, én pedig visszatérek a munka világába. Zokog a szívem, ha arra gondolok, hogy ezek az utolsó napok az életünkben, amikor a nap 24 órájában együtt lehetünk. Végleges elszakadás az eddigi szimbiózistól. Ezután már csak kevesebb és kevesebb időt töltünk együtt. Nem véletlenül született meg a bölcsi előtti bakancslista ötlete. Minden percet szeretnék kihasználni. 

Nem tudom elképzelni, hogy a lányom egy nevelőnek köszönhetően lesz szobatiszta, vagy, hogy a dalokat, mondókákat nem én fogom megtanítani neki, hogy nem tőlem tanul majd meg igazándiból rajzolni. Az, hogy ki kell adnom a kezeim közül eddigi életem legnehezebb döntése. Nem én vígasztalom meg, ha elesik az udvaron, nem az én ölemben talál megnyugvást.

Én is jártam bölcsődébe. Élesen emlékszem ahogy elvágódom a hideg kövezeten, elhajítom a padamedvémet és artikulátlanul üvöltök az édesanyám után, aki még lopva visszanéz a sárga üvegajtón át. Nem szeretnék fájdalmat okozni a kislányomnak, nem akarom, hogy ilyen emlékei legyenek. 

Mit mond a szakember?

Vida Ágnes pszichológus azt javasolja, hogy ne felejtsük el, hogy az olyan pillanatokért is fantasztikus szülőnek lenni, amikor láthatjuk, ahogyan a gyermekünk első lépteit megteszi egy új világban, ahogyab rácsodálkozik az újdonságokra és új élményeket szerez. "A jó elengedés bízik a gyermekben, mert tudja, hogy mindent megtett azért, hogy a kicsi bízzon magában és ez elég, hogy kitapossa a saját útját a világban." 

És persze az eszemmel tudom, hogy ez lenne a helyes viselkedési norma, de sajnos nem gépek vagyunk, akik elolvasván a parancsot, máris tudják a dolgukat. Dolgozom, erősen dolgozom magamon.


stones-947475_1920.jpg(Kép forrása: ITT)

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe. 

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.