Amikor tudatosan kezdtem el a bloggal foglalkozni, egyetlen cél lebegett a szemem előtt: inspirálni az édesanyákat, ösztönözni a sorstársakat. Az anyai lét nagyon könnyen be tudja szűkíteni a teret mind pszichikailag, mind fizikálisan. Azonban amint felismerjük ezt a tényt, szertefoszlik minden korlát, hiszen a határvonalakat - ha beismerjük magunknak, ha nem - egyedül mi szabjuk meg önmagunknak.

Nem kell, hogy az anyai szereppel lekorlátozzunk magunkat! 

Sőt! Itt az idő felismerni a tényt, hogy mekkora lehetőséget kaptunk azzal, hogy 2 (vagy akár 3) évig is otthon maradhatunk a gyermekeinkkel. Európa más országaiban töredéknyi idő jut arra, hogy a munkától hátralépve önfeledten élvezzék az anyaságot.  

Mielőtt Mimi megszületett az államigazgatásban dolgoztam, ami mind fizikailag, mind szellemileg egy pörgősebb lét volt, mint a gyermekágyi időszak; a pelenkázás-etetés-altatás szentháromsága. Az otthonlét alatt elkezdett az agyam tompulni, romlott a szókincsem és összeakadt a nyelvem, ha három mondatnál többet kellett összefüggően beszélni. Emellett a várandós hormonok kiürülésével a 9 hónap, a szülés és az anyaság első heteinek emlékei elkezdtek fakulni és módosulni a fejemben. E két tényező megviselt, ijesztő volt számomra.

Egy átsírt délután után jött a felismerés, hogy mennyire szerencsés helyzetben vagyok. Kezemben van legalább két év amikor az a feladatom, hogy a gyermekemnek viseljem gondját. Ám emellett magammal is törődhetek úgy, ahogy azelőtt a nyolc órás munka, a háztartás és a jogi egyetem mellett évekig nem volt lehetőségem.

(kép forrása: ITT)

Éld meg másként az egészet!

Mennyivel derűsebb a helyzet, ha csak a nézőpontot változtatjuk meg egy picit. Anyaként és feleségként nem áldozatok vagyunk. Az nem egy szerencsétlen helyzet, hogy csak otthon vagyunk a gyermekünkkel. Ezalatt a pár év alatt bármit csinálhatunk, bármik és bárkik lehetünk. Új embereket ismerhetünk meg, új barátságokat köthetünk, új hobbira lelhetünk és akár rájöhetünk arra is, hogy az eddig végzett munkánk bizony nem a mi utunk. Saját vállalkozást indíthatunk, saját terméket alkothatunk.

Nem egy rózsaszín habos-babos életről beszélek!

Ki lehet borulni a hosszú át nem aludt fogzós éjszakák után. Meg lehet siratni a lánykori életünk. Bánkódhatunk a régi, elvesztett barátok miatt. "Kitéphetjük a hajunkat" a dackorszak küszöbén, derekán és a soha el nem jövő végén is. 

Aztán vegyünk egy nagy levegőt és találjunk időt a töltődésre. Előddel, a férjemmel van egy paktumunk, amit nem sokkal azután kötöttünk, hogy szülők lettünk: mind a kettőnknek jár egy szabad este, délután. Ebben az időben bármit csinálhatunk, ami kikapcsol, feltölt. Előd keddenként a zenekari próbákon üvölti ki magából a stresszt, én pedig színházba, moziba, kiállításra, vacsorázni járok, pont úgy, mint régen.

Soha nem gondoltam volna, hogy cipőt tudok készíteni. De ahogy a mellékelt ábra mutatja, Mimi sem hitte el, hogy az anyukája készítette az első cipőcskéjét.

Zárkózz be a fürdőbe! Gyújts gyertyát, készíts egy forró vizet és lazíts. Olvass, sportolj, kezdj el valami alkotó tevékenységet. Amióta itthon vagyok megannyi workshopon jártam már. Engem a kreatív energia tölt. Legyen szó írásról, fotózásról, videózásról, sütésről, főzésről, festésről, varrásról. Ismerd fel, hogy Te mitől érzed magad a legjobban. 

És ami a legfontosabb: találj magadnak célokat! Olyanokat, amik átlendítenek a nehezebb napokon. Fussd le a félmaraton! Főzd meg a kedvenc szakácskönyved összes receptjét fél év alatt! Tanulj ki egy új szakmát! Nyelvizsgázz le! Miért ne kezdenéd el formálni magad?

Soha nem tudtam futni, de egy sportos anyaközösséggel minden könnyebb. Az első futóversenyem után készült a fotó.

Anyának lenni egy áldás!

Mimi születésével átformálódtam, kiteljesedtem. Teljesen új oldalamat ismertem meg. Nagy felismerés volt, hogy a női lét egy nagy áldás. Ezt az egészet csak mi tudjuk csinálni. Nőként hatalmas teremtő energiával bírunk. Be tudunk fogadni a testünkbe egy másik sejtet. Ki tudunk hordani egyszere akár több gyermeket is.  A testünkön belül - aztán világra hozzván - a testünkön kívül is tápláljuk őket. A véráramból tejet tudunk előállítani, aminek kizárólagos fogyasztásával is több hónapon át életben tudunk tartani egy emberpalántát, aki fejlődik, növekszik, gyarapodik, okosodik. Szeretettel, a gyermekünkre figyelve, átadva a tudást, tanítva és tanulva lubickolhatunk az anyaságban!

Ez a blogom üzenete!

Remélem, amikor Magyarország egyik vezető női magazinjának kiemelkedő szakmai zsűrije elolvasta a legnagyobb bloggerversenyre beküldött pályázatom, ennek az üzenetnek köszönhetően jelölte a blogom “Az év felfedezettje” kategóriában. Emellett, esélyt kaptam a Közönségdíj elnyerésére is. Amennyiben szimpatikusnak találod azt, amit képviselek, nagyon köszönöm, ha támogatsz egyetlen szavazatoddal ITT.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe. 

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.