Decemberben szinte az utolsó pillanatban pattant ki az az ötlet a fejünkből, miszerint szilveszterkor el kellene utaznunk valahova. A bababarát szállodák szinte egytől egyig teltházasok voltak. Már majdnem letettünk a tervünkről, mikor az egyik utazós oldalon megtaláltam az esztergomi Portobello Wellness és Yacht Hotelt, ahová sikerült még szobát foglalnunk.
Sokáig gondolkoztam azon, hogy megírjam ezt a bejegyzést vagy sem, mert nem szívesen keltem senki rosszhírét. Ugyanakkor végiggondolva, így két hét távlatából arra jutatottam, ha valamit szívesen ajánlok az olvasóimnak, úgy korrekt, ha felhívom a figyelmet a kevésbbé szimpatikus dolgokra is.
Hogy az írói szabadság eszközével éljek, az a szálloda nagyon hasonlít egy jóképű férfire, akivel minden klappol mindaddig amíg ki nem nyitja a száját.
Hatalmas üvegfelület, nagy belmagasság, gyönyörű aulában még gyönyörűbb fenyőfa köszöntött bennünket.
Standard szobánk egy építkezésre nézett, de emiatt egy fél rossz gondolatunk sem támadt. Így jár aki az utolsó pillanatban foglal szállást. A berendezés szép, az utazós babaágy nagyobb volt a megszokottnál és nagy meglepetésünkre ráéreztek, hogy kislányunk van, már ami a babaágyneműt illeti. A tisztasággal nagyjából meg voltunk elégedve, leszámítva a rengeteg apró tenyérlenyomatot az ablakon és a vízköves csaptelepeket. A szobában mini bár van, ám vízforraló, kávé, tea már nincs. Ugyanígy hiányoltuk a konnektorvédőket és a fűrdőszobából a nagyítós tükröt. Bár azt gondolom, ennyi hiányosság felett minden vendég szemet hunyna.
Ami a bababarát címet illeti, nincs semmi tényező ami miatt szó érhetné a ház elejét. A hatalmas aulában kismotorral száguldozhatnak a legkisebb vendégek. Az alkalmazottak is mosolyogva nézik a házi versenyeket. Az étteremben a legjobb miőségű étkekkel készülnek, már ami a gyermekeket illeti. A bébiételek színes tárháza várja a legkisebb vendégeket, nagyon nagy figyelmet fordítanak a hozzátáplálás kezdeténél járó gyermekekre és az egy év felettiekre is. A játszószobában található játékok már kissé megkoptak, hiányosak, ám ezt szerencsére a gyerekek nem veszik észre, leköti őket a két szintes játszóház.
A hotelnek saját wellness részlege nincs, a városi Aquasziget Élményfürdővel állnak összeköttetésben. A víz és a levegő hőmérséklete megfelelő, Mimi nagyon jól érezte magát. Még a "nagy" medencébe is bevittük, nagyokat kacagott a sodrófolyóban. Egy kritikával élnék: csúszásgátló szőnyegek elhelyezése indokolt lenne. Nem egy gyermek csücsült fenékre a medencék között megálló pocsolyák miatt.
Na, de jöjjön a feketeleves.
Ha összegezni szeretném a Portobello szilveszteri programját azt kell mondanom, nagyobbat képzeltek, mint amennyit meg tudtak valósítani. A legszembetűnőbb hiányosság a vendéglátó személyzeten ütközött ki. A 30-ai előszilveszteri mulatságon, a pultban dolgozó hölgyek a vendégeknek panaszkodtak arról, hogy a munkaidejük már rég lejárt, "de nem mehetnek haza, mert a főnök még itt van".
A felszolgálók nem voltak tisztában az aktuális étlappal. Később más ételt szolgáltak fel, mint amit rendeltünk.
Szilveszter éjszaka a vendégek számához képest igencsak kevés felszolgáló dolgozott. Láthatóan sok feszültséget okozott a várakozás és a zenekar dilettantizmusa.
Január 1. napján - az előző napra tekintettel - ebédidőben nem működött a konyha. Svédasztalos formában tálalták az éjféli menü és az aznapi reggeli maradékait. A vendégek ingyen fogyaszthattak belőle, így jogosan merülhetne fel az ajándék lónak ne nézd a fogát gondolat, de egy négycsillagos hotel megengedhet magának ilyet? Tovább megyek; a honlapjukon ígért "kiváló gasztronómiai szolgáltatás" véleményem szerint nem merülhet ki a mirelit rántott sajtban és a szintén mirelit rántott halrudacskákban. Főleg nem úgy, hogy egy vacsorán, négy főétel keretein belül, kínálták fel mindkettőt.
De a legnagyobb gyengesége a szállodának a panaszkezelés. Kimondhatjuk panaszkezelésben kritikán aluli a hozzáállásuk. A közösségi oldalakon, fórumokon tett negatív jelzésekre nem reagálnak, de a személyes kommunikáció során sem jobb a helyzet.
A recepciós hölgy zavartan tördelte a kezét mikor megkérdeztem, hogy lehetséges az, hogy egy vendég bejött a szobánkba a saját kártyájával? Szerencsére bent tartózkodtam, de elég kellemetlen élmény öltözés közben egy fürdőköpenyes férfivel szemezni, aki történetesen nem a férjem.
Szintén zavart, semmitmondó választ kaptam az éjféli, éktelen hanggal járó téves tűzriasztás miértjére.
És engedjetek meg még egy példát, ami azt hiszem legjobban tükrözi a szálloda vendégekhez való hozzáállását. A távozás napján (január 2.) felhívtam a hotelt, mert sajnos ott hagytunk pár személyes holminkat, köztük Mimi egészségügyi kiskönyvét is. Január 11-én ismét telefonáltam nekik. Féltem, hogy a csomag elkeveredett a postán. A telefon másik végén levő úriember hebegett-habogott valamit arról, hogy náluk csak 10 naponként van posta, ezért még csak előző nap (január 10-én) adták fel nekünk a küdeményt. Január 15-én hétfőn, január 12-ei feladási dátummal megérkezett a csomagunk. Utánvéttel.
Ui.: Más szállodában is felejtettünk már ott dolgokat. Ha kíváncsi vagy annak a kimenetelére (csak az összehasonlítás végett), olvasd el EZT az írásom.
Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe.
A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.
