Sziasztok! Timi vagyok, karácsony imádó. :D

November közepén kinyomtatom az ünnepi tervezőt (ITT és ITT is találhatsz), beosztom a teendőket, papírra vetem az ajándékötleteket, kigondolom a sajátkézzel gyártott meglepetéseket, kitalálom a menüt, összeírom a takarítási és bevásárlási listát, felkutatom a beszerző helyeket, összeállítom a karácsonyi playlistet, kidekorálom az otthonunk, adventi koszorút és ajtódít készítek...

Ezzel a bejegyzéssel egy új rovat indul a blogon, melyben magyar anyukák szemén át bepillantást nyerhetünk különböző országok életébe. Az első állomásunk Új-Zéland, ami pontosan a világ másik végén található, ennél messzebb már nem is mehetnénk. A Budapest-Dunedin útvonalon a repülési idő több, mint 24 óra, átszállás nélkül.  A nyugalom és béke szigetén zöldellő dombok és hósipkás hegyvonulatok váltják egymást. Itt forgatták a Gyűrűk urát, aminek díszleteit még ma is megtekinthetjük. Vulkánok, feltörő termálvizek, tavak, borvidékek,  fókák, pingvinek, homokdűnék szabdalta tengerpartok. 

A legutóbbi videós bejegyzésem óta többen kérdeztétek, hogy mi az a szék/szerkezet/torony aminek köszönhetően Mimi biztonságosan tud segítkezni a konyhai teendőkben? 

A szülinapja környékén, egy baromi nyűgös délután semmi sem tudta jókedvre deríteni a kisasszonyt, ezért Gizmo nagyi vett egy nagy levegőt és elővette a Húsvétra szánt ajándékát, egy mini konyhai szettet.

Csináljunk Apának sütit? - kérdeztem Mimit. Hevesen bólogatott válaszul, mitha pontosan értené kérdésem. Kinyitottuk a  hűtőt. A harmadik polc legbelső csücskében egy csomag leveles tészta bújkált. Pompás! Az instant alapanyag az örökmozgó babák anyukáinak legjobb barátja. Nem lenézésképp mondom. Pontosan tudom, milyen könnyen lehet extrát varázsolni belőle.  A mi sütinkbe jelen esetben a kéksajt csempészett egy kis pluszt. Na és persze Mimi cukrászművészete... :D

A hét közepén már Neked is a hétvégén jár minden gondolatod? A hosszú hétvégén nem sikerült kipihenned az őszi fáradalmakat? Utaznál? Irány Gyula! Legyen szó vendégházról, apartmanról vagy boutique hotelről a kuponos oldalak (ITT, ITT és ITT is) a pénztárcádat kímélve kínálnak szállást a pihenéshez.

,2009 nyarán két lakás között ingáztunk; az akkori csajos albérletem és a mostani otthonunk között. Szeptember 1. napjával azonban hivatalosan is összeköltöztünk a Férjemmel, aki eme jeles nappal úgy gondolta, kapcsolatunk valóban új szintre lépett: szükségünk van egy cicára. 

Így lett egy hatalmas vörös perzsa anya és egy utcai cirmos apa kereszteződése a mi elsőszülött gyermekünk. Ő Szofi. 

Alszol. Ütemesen pihegsz a balomon. Én nézlek. Mosolygok, miközben azon kapom magam, hogy az arcomon ismét legördül egy könnycsepp. Jól ismerem már ezt az érzést, megszokni mégsem tudom. Pár percet tétovázok, megpróbálok úrrá lenni rajta. De végül ő győz. Átadom magam a torkomat fojtogató érzésnek, nem itatom fel, inkább nyelem forró, sós könnyeim. Némán zokogok, míg Te alszol, édesen alszol.

Lassítva játszódik le bennem a kisfilm, ahogy Mimi meglátja a születésnapi tortáján szikrázó tüzijátékot. Az apró tappancsok topogni kezdenek, a husi kezecskék izgatottan az asztalra tapadnak, a nyelvecske kicsúszik a szájából és a térdek megállás nélkül rugóznak. A bal oldalán térdelek, minden szempár ránk szegeződik. Összeszorul a torkom. Tudom, hogy ez az a pillanat amit újra és újra látni fogunk a fényképalbumban.

Anyaságom előtt is sokszor kaptam magam azon, hogy a telefonom képernyőjén keresztül szemlélem az életem egyes pillanatait, azonban mióta Mimi megszületett, az általam készített fotók száma megtriplázódott. Minden boldog pillanatot (olykor kínomban a kevésbé boldogakat  is) igyekszem megörökíteni. Az elkészült fényképeket pedig duplán mentem le, még a felhőm tárhelyének méretéért is éves díjat fizetek. 

Tavaly ilyenkor számoltam a napokat: legrosszabb esetben, azaz amennyiben magától nem indulna be a szülés, már csak ötöt kell aludni és megpillantalak drága Kislányom.