Vendégbejegyzés
Ha figyelemmel kísérjük a híreket, szinte minden nap szembejön velünk legalább egy olyan tragikus kimenetelű hír, aminek a főszereplője egy gyermek. Az internet sötét oldalán gyerekekkel kereskednek, szélsőséges terroristák gyerekeket fejeznek le, elsüllyedt menekültek hajójáról egy néhány éves kisfiú holttestét sodorja partra a víz. Borzasztó dolgok, mégis valahol távoliak, mesebeliek, hiszen hozzánk ez nem érhet el, velünk ez nem történhet meg, gondolnánk. Nyilván, ilyen jellegű borzalmak egyelőre szerencsére valóban elképzelhetetlenek nálunk, azonban sajnos a közvetlen környezetünkben lévő dolgok is beárnyékolhatnak heteket, hónapokat, éveket, életeket, mert bármikor bárkihez bekopogtathat a valóság.
(A kép forrása: ITT)
Nem is annyira régen hír volt, hogy Budapest egyik leghosszabb villamosvonalán (az 1-es villamoson) egy zavartan viselkedő fiatalember combon szúrt tűvel egy négygyermekes nőt. Mi is ezen a vonalon lakunk, van, hogy egy rohanós reggelen Mimit is ezzel a járművel visszük bölcsődébe. Perverz teremtmény az ember, eljátszottam már többször a gondolattal, mit tennék, ha velünk történne hasonló borzalom. És akkor most egy még közelebbi megdöbbentő történetet mondanék.
A XIII. kerületi Béke tér közepén áll egy templom. A templom mellett egy szép zöld füves, árnyas fás, játszóteres park és egy hajó szobor (az Őshajó emlékmű - a helyi gyerekes olvasók biztosan ismerik), ahová a legkisebbek is szeretnek fellépcsőzni és a tetejéről letekinteni. Jól ismerjük a környéket, hiszen a közelben élünk mi is. Egy ilyen felfedező séta közben a csemetéink nem feltétlenül a lábuk elé figyelnek, így történhetett meg az, hogy egy gyermek egy kettétört injekciós tűbe lépett bele, ami átszúrta a cipőjét és belefúródott a lábába.
(A kép forrása: ITT)
____________________________________________________________________________________________
“Az intravénás droghasználók tűt is használnak a szer önmagukba fecskendezéséhez. Ugyanolyat, mint amit az orvos is használ az injekció beadására. Csakhogy míg az orvos egy tűt egyszer használ, a droghasználók nem.
Ugyanis a tű pénzbe kerül, meg nem is úgy működik, hogy bemegyek a gyógyszertárba, hogy kérek szépen 100 db injekcióstűt. Az anyag is pénzbe kerül. Drogos barátunk tehát oszt és szoroz, és rájön, hogy ha minden belövéshez új tűt használna, akkor kevesebb drogra lenne pénze, meg még ráadásul fáradságos is a megszerzése, azt az energiát jobb lesz máshová csoportosítani.
Viszont a tű, természeténél fogva véres lesz. Ez két okból is kellemetlen. Egyrészt olykor eldugul az alvadt vértől. Ez olyankor, amikor sürgős szükség lenne az anyagra, elég ciki, de az ember találékony, és vannak jóbarátok is, valaki majd csak ad kölcsön. És máris megérkeztünk a második problémához. Akkor és ott nem számít, hogy kitől származik a tű. ” forrás: ITT
____________________________________________________________________________________________
Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy mennyire sokkoló volt a környéken élő szülők számára a hír, hiszen egy ilyen alattomos dolog, mint egy - ki tudja ki által - eldobott fecskendőstű nagyon súlyos problémák forrása lehet. A következmények kiderítéséhet kapcsolódó vizsgálatban az a legrosszabb talán az idő tényezője, mivel időszakosan kell visszajárni vérvételre. Hiszen, ha az alap vizsgálaton nem mutat ki semmiféle fertőzést az eredmény, egy hónap múlva az első, három hónap múlva a második, hat hónap után a harmadik kontrollon még bármi kiderülhet. Pokoli időszak akkor is, ha az ember saját maga az érintett, akkor pedig pláne, ha a gyermekünk.
(A kép forrása: ITT)
És mi vezethetett ide? Az Országbíró úton van az egyik telephelye az Ökumenikus segélyszervezetnek. Abban a sétálóutcában, ahol két park, egy játszótér, egy bölcsőde és egy óvoda is helyet kapott. Segítenek a rászorulóknak és bizony, droghasználók is ideszoktak. A környező lakók a kerület polgámestere felé petíciót terjesztettek elő, melynek célja a környék legkedveltebb gyermek és négylábú szórakoztatóhelyének biztonságosabbá tétele.
Idén tavasszal Index.hu is bemutatta a Dizájneren című dokumentumfilmet, amiben a két főszereplő egy a XIII. kerület másik végében lévő óvodába szerettek volna beszökni, hogy a napi adagjukat intravénásan beadhassák. És hogy miért választanak ezek a függőséggel rendelkező emberek eldugott parkokat, játszótereket, óvodákat a drogfogyasztásra? Egyszerű a válasz: nincsenek szem előtt. Nem túl könnyen lefülelhető a tevékenységük.
Felfoghatatlan érzés lehet, amikor a gyermeked más hanyagsága miatt kerül(het) életveszélybe, legyen az egy figyelmetlen sofőr, vagy - esetünkben - egy nemtörődöm ember, aki úgy érzi, hogy neki már minden mindegy. Mit tud ilyenkor tenni az ember? Biztos mindenki elképzelte már, hogy egy veszélyhelyzetben mit tenne, ha a gyermekét kellene védenie: körömszakadtunkig harcolnánk, vagy próbálnánk elkerülni a konfliktust? Ott van döntési lehetőség, itt nincs. Egy pillanat műve, amit a leggondosabb szülő sem tud elkerülni. A tehetetlenség letaglózó élménye bénító métely. Utána már csak a kétségbeesett reménykedés marad, hogy remélhetőleg csak a gyerekorvos táskájából esett ki, vagy nem is volt használva. De nyilván mélyen, mindenki tudja, hogy ezekkel a gondolatokkal csak áltatjuk magunkat és inkább csak bízunk ezekben, de magunk sem hisszük őket. De ha nem lenne ez az önámítás, akkor még nehezebben lehetne elviselni a bizonytalan időszakot.
(A kép forrása: ITT)
Az embernek kellene lennie egy veleszületett erkölcsi zsinórmértékének, ami bizonyos tettek esetében megálljt parancsol az egyénnek. Tudom, nyilván ezt befolyásolja rengeteg tényező a neveltetéstől a társadalmi hatásokon át sok minden. Nyilván nem lenne szükség büntető törvénykönyvre, ha mindenkiben megfelelően működne ez a belső zsinórmérték, de ennek ki is kell alakulnia.
Ezek problémák, melyek rengeteg mindenre vezethetők vissza vmeglátásom szerint az állam felelőssége lenne. Pont úgy, mint a hajléktalankérdés, az egészségügy, az oktatásügy vagy a stadionk építése. Ez ellen magánemberként nem nagyon tudunk tenni egyénileg, így nem marad más lehetőség, minthogy figyeljünk egymásra - jó értelemben - és próbáljunk segíteni egymásnak, mert bármikor bárkihez bekopogtathat a valóság.
Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe.
A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után. Jelen írás dr. Endrész Előd szellemi terméke. A cikkben felhasznált képek forrása jelölve.
