Tamarával egy iskolába jártunk. Egyszerre vártuk az első gyermekünket, ők azóta szorgalmasabbak voltak és már megszületett a második babájuk is.  Bár már legalább 2,5 éve nem találkoztunk, szinte napi kapcsolatban vagyunk, megosztjuk a vicces és a kevésbbé vicces  - anyasággal kapcsolatos  - történeteinket is egymással.

(Kép forrássa: ITT)

Tami tegnap a képen látható széklettartály rendszerről csatolt egy videót, a háttérben az elsőszülött kislánya játszott a matrijoska-baba-szerűen illeszkedő tartalmával. Hát, ezt nem a viccesebb történetek közé soroljuk majd, gondoltam. Lili ürüléket evett, a keményebbik fajtából. Míg Tamara a kisebbik lányát próbálta kihámozni az anorákból, a majdnem kétéves igen közelről megvizsgálta a babakocsi kerekét, amin épp egy friss kutyagumi díszelgett.  

A kisebbik gyereket gyorsan letette, a nagyobbiknak kikaparta a szájából annak tartalmát majd fertőtlenítő tartalmú szappannal lemosta az apró kezeket és a huncut arcot. Vízzel is igyekezett kimosni a kislánya száját, de attól félt, hogy a vízzel együtt lenyelhet mást is. Később "megguglizta" milyen következményekkel járhat, ha az ember lányának ilyen különleges az ízlése. Ekkor felpattant a kanapéról hóna alá kapta Lilit és megpróbálta meghánytatni, közben a kihangosított telefonon keresztül kérte édesanyját, hogy a gyermekkori orvosát azonnal hívja fel, kérdezze meg, mit kell csinálnia? A vidéki gyermekorvos annyit üzent: nincs teendő.

"Ah, persze... vidéki orvos..." - legyintett Tamara, majd kocsiba pattant és rohant a körzetis ügyeletre. Az ügyeletes gyermekorvos nem is értette mi az aggodalma az anyukának. Hiszen, ha egy kutyakakival érintkező kavicsot vagy falevelet kap be a gyerek, vagy csak megfogja és utána szájába veszi a kezét, akkor sem szalad az ügyeletre. "Gondolom, kimosta a száját? Akkor, nincs más teendő." 

Másnap Tamara a körzetis gyermekorvosukat látogatta meg rendelési időben, aki szerint szintén nincs teendő, a 40 éves praxisa alatt nem találkozott következménnyel ilyen esetben. Miután Tami az egész éjszaka olvasott a témában, nem volt nyugodt. Perceken keresztül győzködte az orvost az újonnan szedett tudásáról és nyomatékosította, hogy a gyerek kedvetlen, nem eszik. Így kapott beutalót az egyik fővárosi nagy kórházba, ahol készségesen megvizsgálták Lilit, ám tanácstalanul álltak felette, nem tudták mit tegyenek. Ekkor vette elő Tamara az anyatigris énjét és kért egy féreghajtó tablettáról szóló vényt, valamint egy teljeskörű széklettenyésztést. Amint a fenti kép ábrázolja, ennek semmi akadályát nem látta a kórház. Több napon keresztül kell majd bevinniük mintát és Lilit is vizsgálni fogják.

És akkor, hogy mire is a nagy aggodalom, ha több szaktekintély szerint sincs semmi teendő? Az ürülékbekben paraziták, féreg lehetnek, melyek akár tünetmentesen élhetnek a testben, felnőtt korig is. Az emberi testben szabadon mozoghatnak, akár az agyba is beköltözhetnek.  A szárazabb emésztési végtermékben már kifejlett férgek és giliszták is tanyázhatnak, míg a frissben csak a petéjük fedezhető fel. És hogy milyen férgek kerülhetnek az szervezetünkbe? Kampósféreg, amely kellemetlen, viszkető bőrtüneteket okoz. Orsóféreg, ami a szembe jutva látásromlást vagy akár vakságot is előidézhet. Galandféreg, ami az ember májában, ritkábban a tüdejében vagy az agyban okoz súlyos elváltozást.

Úgyhogy mielőtt hátradölnél az orvos megnyugtató "nincs teendő" mondatát hallva, jusson eszedbe Tamara és az ő gurmand elsőszülött Lili lánya. 

Az fenti történet valós. Az egyes szereplők személyi jogainak védelme érdekében a neveket megváltoztattam, de ez bizony a lényegen nem változtat. A téma az utcán hever.