... nem győzlek tanítani, hogyan csináááááááááááááááááááááááld” hangzik a méltán híres dalban a refrén. Olyan nehéz lenne lazítani? Hát, ha gyereked van, ráadásul az első, akkor bizony nem olyan egyszerű elengedni magad. Legalábbis anyai oldalról. Na, jó, tudom, honnan is tudhatnám férfiként, hogy ez hogyan működik?! A válasz erre egyszerű: empírikus úton tapasztaltam. Merthogy ugye van egy feleségem és egy gyerekem, a gyerekem anyja meg a feleségem, így kellő számú és relációjú tesztalannyal rendelkezek.

Nyílván azt senkinek sem kell bebizonyítanom, hogy első gyermeknél még az elsődleges feladat az, hogy életben tartsd. Ezzel telnek az első napok, hetek. Hónapokat nem írok, mert azért néhány hét alatt eldől, hogy életben tudod-e tartani a csöppséget, vagy sem. Utána jön egy átmeneti szakasz, amikor mechanikusan ismétlődő cselekménysorozatokat kell végezned, ezt én technikai fenntartásnak nevezem csak. Na és ilyenkor azért be lehet golyózni rendesen. Mert mászni, gügyögni nem tud még, igazából érdekes dolgokat nem csinál, fekszik, sír, bekakil, bepisil, alszik, a köztes időben meg fertőtleníteni kell a cumisüveget, fejni a tejet, etetni, nem kifejezetten szórakoztató. És mivel anyuka többet van a gyerekkel - bármennyire is kiveszem a részem a gyereknevelésből, azért dolgozni is kell - ezért nála inkább fennáll a veszélye annak, hogy megbomlik az elméje az ismétlődő monotonitástól.

Ezért - bár magától is biztosan volt rá igénye - egy idő után én mondtam Timinek, hogy menjen el kikapcsolódni kicsit. És nem azért, mert elviselhetetlenül viselkedett volna, de láttam és tudtam, hogy szüksége van rá. Ezzel megelőztük a későbbi családmészárlást, ráadásul én is tudtam egyedül lenni Emmával (addig, amíg el nem kezdődött a szeparációs szorongás és az istennek sem akart cumisüvegből elfogadni anyatejet apától :)).

Heti egy-két alkalommal simán meg tudtuk oldani, hogy 1-2-3 órára “kimenőt” kapjon anya. Ezt összekötöttük azokkal az időszakokkal, amikor Mimi aludt. Ha felébredt, akkor ott volt a cumisüveg és az előre lefejt anyatej. Ahogy meg nő a gyerkőc, úgy egyre több dolgot lehet vele játszani, úgyhogy most már le lehet foglalni mással is mint anyatejjel.

Bőven belefér, hogy anyukák kicsit elmenjenek barátnőkkel találkozni, vásárolni, vagy bármi más. Tudom, vannak akik nem bízzák az apukákra a gyereket, merthogy nem tud vele bánni. Remélhetőleg ezt a felfogást egyre kevesebben vallják magukénak, és remélhetőleg azért, mert egyre több apuka látja be, hogy a gyermekkel - akár csecsemővel is - foglalkozni nem ördöngösség.

Ez is csak hozzáállás és megbeszélés kérdése. Hagyni kell aput is, hogy pelenkázzon, etessen (szigorúan cumisüvegből, bár gondolom minden apuka megvicceli a saját gyerekét, hogy a szőrös apacicit nyomja a gyerek szájába), egyáltalán, hogy ott legyen a gyerek körüli teendők során. Ehhez is kell nyilván az édesapáktól egyfajta “fejben felnövés”, mert tudom, hogy vannak olyan apák, akikre nem bíznék gyereket (anyukák is megjegyzem).

Erre meg mondhatnám, hogy jól kell választani, de ez már egy másik poszt témája lehetne.

Szerintem a technikai fenntartásos szakaszban, amikor még tényleg mindegy, hogy ki végzi a feladatokat apa is nyugodtan be tud segíteni pár órára. Később meg pláne.

Ja, és hogy ez csak ilyen puffogtatás, hogy szükség van pihenőre, mert hiszen az anyák “csak” otthon vannak a gyerekkel és az nem olyan nehéz, elmondanám, hogy akaratomon kívül nekem is kellett nyolc órát felügyelnem egyszer Mimit, amíg a feleségem kórházban volt epegörccsel. Én egy nap után simán felvágtam volna az ereimet. Úgy vártam anyát,  mint a Messiást, tudom, miről beszélek.

Szóval legyen minden apuka akkora jampi, hogy vállalja a gyereket, amíg anya ejtőzik egyet.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon  és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe. 

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után. A fenti írás a szerző, dr. Endrész Előd szellemi terméke.