A blog megszületésének gondolatával az is megfogalmazódott bennem, hogy nem csak a boldog, idilli napjainkat vetem papírra. Nekem nagyon jól jött volna, ha valakinél hasonló történetet olvasok. Bár senkinek sem kívánok ilyen élményeket, talán lélekben felkészültebben érintett volna az, amire nem lehet felkészülni.

A múlt héten vendégeink voltak Olaszországból pár nap erejéig. Minden este meleg étellel készültem, ami nagyon régen fordult elő. A főzés engem egyébként tölt, mint általában minden kreatív alkotó folyamat. Azt hiszem, vissza is térek eme jó szokásomhoz. Amíg Apa dolgozott, a barátaink pedig volt munkatársakkal találkoztak, Mimivel lila burgonyából (van ennek valami speckó neve?) krumplipürét készítettünk. A burgonya pucolása közben egy darabka héj a földre pottyant, amit a nálam sokkal figyelmesebb kis segédem kiszemelt.

Még midig a “mindent szájjal vizsgálok meg” korszakát éli. Láttam, hogy valamin nyammog, és már kapcsoltam is, hogy mit vehetett a szájába. Elvettem tőle a krumplihéjat, mire sírni kezdett. Sírás közben nem vett levegőt. Körbeérdeklődtem a kisgyermekes ismerősök között, ez nem egyedi eset. Azonban a nagy sírás közepette eldőlt, ami minden bizonnyal megijesztette, ezért még jobban rázendített a sírásra, de a levegővételt még mindig visszatartotta. Felvettem, szólongattam, ráfújtam az arcára. Semmi... Először az ajka, majd a szája környéke, aztán az arca és a nyaka kezdett el lilulni. Egyszer csak rongybabává változott. Lógott a keze, a feje hátrabicsaklott, folyt ki a kezemből. Most már tudom; elájult, de abban a pillanatban lepergett előttem az életem. Arra gondoltam, hogy nem vettem ki az egész krumplihéjat a szájából és a torkán akadt egy darabka. Azt hittem éppen fulladozik és a karomban fog meghalni.

Nem volt helye pániknak, egy másodperc töredéke alatt végig gondoltam, hogy a szomszéd anyukának ki tudok kiabálni, hogy hívja a mentőket. Az előszobában lefektettem a hátára, megemeltem az állát, benyúltam a szájába, nem volt benne semmi. Kihúztam a nyelvét, fújtam az arcát és szólongattam. Egyszer csak egy nagyot sóhajtott. Felvettem, sűrűn vette a levegőt, pihegett, nagyon gyenge volt. Felültettem a pelenkázóra, hogy szemügyre vegyem, minden rendben van-e vele. Akkor jött a hatalmas sírás, és az én vállamról akkor esett le a hatalmas kő. Tudtam, hogy nincs baja. Az egész egy perc alatt történt és nekem legalább egy órának tűnt. Lassított felvételként látom magunkat kívülről.

Egész este az internetet bújtam, hátha megtudom mi ez a sírás közbeni levegő visszafojtás. Másnap reggel alig vártam, hogy 8 óra legyen, tárcsáztam a gyermekorvosunkat, aki megerősítette az előző este, magamban felállított diagnózist. Létezik egy kórkép: affektív apnoe, mely a gyerekek nagyjából 5%-nál jelentkezik. “Az apnoe légzéskimaradást jelent, az affektív szó jelentése pedig indulatokkal, érzelmekkel kapcsolatos, melyet fájdalom, nevezés, ijdetség és düh is kiválthat. Átmenetileg csökken az agyi oxigén ellátottság, ami miatt rövid ideig a gyermek eszméletét veszti. Az affektív apnoe az  ijesztő klinikai tünetek ellenére is ártalmatlan, nem lesz a későbbi életkorban következménye, valamint az életkor előre haladtával a rohamok spontán ritkulnak, majd megszűnnek.” - olvashatjuk a Heim Pál Gyermekkórház által üzemeltetett gyogyhirek.hu weboldalon.

A doktor néni megnyugtatott, egy alkalom után nem szenvedhetett semmilyen károsodást Mimi, azonban nem szabad hagyni, hogy a rohamok ájulással végződjenek, mert a sűrű oxigénhiányos állapot az idegrendszer károsodásához vezethet. Azt javasolta, hogy mindig legyen nálam egy vízzel teli spreiccelő. Használjam egyből, ha nem vesz levegőt Mimi. A kor előrehaladtával a rohamok ritkulni fognak, a betegséget a gyermekek 2,5-3 éves kor körül kinövik.    

Remélem, addig a mi idegrendszerünk sem serül majd.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon  és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe. 

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.