A második hónap nagyon vidáman indult, ahogy a mellékelt fotó is ábrázolja. Utólag visszanézve az akkor készített videókat, most már értem, kihallom a panaszkodásból, hogy mi lehetett a probléma. Ám kezdő anyaként a babák jelrendszere nem mindig kompatibilis a miénkkel. Egyébként nagyon hamar, pár hét alatt megtanuljuk, hogy melyik szemforgatás után kezdődik a rotyogós kaki vagy melyik ásítás után jön az álommanó.

Ahogy édesdeden hozzád bújik… Awww… Amikor rajtad alszik 3 órát, amiből Te 2,5 órán át tartod vissza a pisidet, a tüsszentés inkább a fejedben robbanjon szét, minthogy kijöjjön. Csak néztem órákon át, ahogy alszik. Hallgattam a szuszogását. Felfoghatatlan az agyamnak, hogy ez a kislény belőlem jött, hogy ő én vagyok és a Férjem, 50-50%-os arányban.

Olvastam egy amerikai kutató és gyermekorvos, Dr. Harvey Karp tanulmányát a negyedik trimeszterről. Az elmélet szerint a babák méretei miatt három hónappal korábban születnek meg, mint ahogy az a szervezetük érettsége megkívánná. Amennyiben tovább növekednének anyjuk méhében, az veszélyes lenne mind a baba, mind a mama számára. A kiegyenesedés, két lábra állás evolúciója miatt alkalmazkodhatott a szervezetünk a „koraszületéshez”. Végülis gondoljuk csak bele, a csecsemő a legfejletlenebb emlős. Nekünk kell a leghosszabb fejlődési folyamaton átesnünk miután világra jöttünk. Még az emberszabásúak kicsinyei is életképesebbek, mint a mi utódaink. A doktor kifejti, hogy a babák a hirtelen elszakadásra nincsenek felkészülve, nagyon nehezen viselik a kapcsolat meglazulását.

A fentiek okán rendeltem egy rugalmas kendőt. Így az első pár hónapban szinte bármihez kezdhettem. Amíg a kis puttonyban szuszizott Mimi almás pitét sütöttem a dolgozó Apának, takaríthattam, főzhetem, festhettem, a napirendemet nem zavarta meg túlságosan, hiszen egy újszülött aktivitása igen csekély. Nem is értem miért nem akkor kezdtem el a blogolást?!

Egyébként az első három hónapban a kötelező koponya- és hasiultrahangon, a csípőszűrésen és a napi sétán kívül nem voltunk Mimivel sehol. Se családlátogatás, se baráti összejövetelek, se bevásárlás, még csak babafoglalkozásra se jártunk. Nagyjából három hónap szükséges, amíg a babák megszokják magát az életet. Minden új nekik, ami nekünk magától adódik. Ruha borítja a bőrüket, egy szoros pelenkába van burkolva az altestük, a hőmérséklet változik, a fény hol erősebb, hol gyengébb, a sok ismeretlen hang, zaj, újabb és újabb illatok, éhség- és szomjérzet jelentkezik, beindul az emésztés. Ezeknek feldolgozása terheli az idegrendszert. Könnyen zaklatottá, síróssá válnak. Sok mindenről lemondtunk a babánk kiegyensúlyozottsága érdekében. A napi nyugalmat se televízió, se rádió nem zavarta meg. 

A Férjem péntekenként zenélni jár (hajrá EgoLegio! :D), és én is kaptam heti egy este kimenőt. Workshopokra, koncertre, színházba, vacsorázni, táncolni járhatok, épp úgy, mint mielőtt anyuka lettem. Szerencsére a lefejt tej elég nagy szabadságot adott. A többi napunk kizárólagosan Mimié. Kíváncsi leszek, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra édes kettesben járjunk el randizni. Nah, nem arról van szó, hogy nem lenne kire hagynunk a gyereket. Ez sokkal inkább lelki kérdés. Anya és apa tigrisként óvjuk a kölköt még mindig. :D

A köldökcsonk leesése és a seb begyógyulása óta egyik este én, másik este a Férjem fürdik Mimóval. A nagy kád vízben minden nap végén babaúszás van. Mindenkinek ajánlom! Ez az egyik olyan napi program egy család életében, ami véleményem szerint szoros köteléket tud kialakítani.  Emlékszem óvodás koromban mindig fürdés közben jöttek a legjobb gondolatok, anyukám nagy örömére. :D "Anyaaaaa, gyere egy kicsiiiiiit!" :D

Mimi a harmadik hónap végére már 21-07-ig durmolt. Nem kis örömünket szolgálta, hogy a mi alvókánkat örökölte. Mígnem az új év első napjával kaptunk egy új gyereket. Ezt valószínűleg annak köszönhettük, hogy két nap választotta el a 4. hós szülinapjától. Hirtelen (szemmel láthatóan és füllel halhatóan) megcsapta a változás szele. Kitárult előtte a világ, elkezdett tudatára ébredni a mi kis utódunk. A karácsonyra kapott játszószőnyeget mindösszesen két hétig használtuk. A híd segítségével tanult meg hátról hasra fordulni pár nap alatt.  Köszi, Nénje! Anyuka megnyugodhatott, a gyerek nincs lemaradva a mozgásfejlődésben. Egyébként rá kellett jönnöm, hogy nem kell parázni! Amit egyik nap még nem tudnak, sőt, jelét sem mutatják annak, hogy képesek lennének rá, másnap már csinálják. Sosem tudhatjuk milyen tudományon dolgoznak épp elméletben. Két hét telt el és a 21. héten már hasról hátra is forgott. Rohamléptekben fejlődnek. És itt jön be ismét az idegrendszer terheltsége.

Hogy is aludhatna egész éjjel nyugodtan szerencsétlen gyerek, mikor napközben annyi mindent látott, hallott, művelt. Gondoljuk végig; amikor mi felnőttek egy eseménydús napot tudhatunk a hátunk mögött, hányszor álmodunk összevisszaságokat. Hát még egy ilyen pici agynak mennyi mindent kell feldolgoznia. Erre célozhatott a doktor néni, amikor azt mondta, élvezzem ki az alvás örömeit, amíg tehetem, nem lesz ez mindig így. Már nem ráz meg a reggeli tükörképem amit az éjszakai műszakoknak köszönhetek. Bizakodom, hogy a kezdettben jelentkező jó alvás egyszer visszatér hozzánk.

Mimi a féléves születésnapja előtt három nappal 04:40-kor ébredt. Istenem, hát mit csináljunk? A tettvágy nem hagyta aludni. Mire a közvilágítás kialudt és a nép munkába indult, elkezdett kúszni. Erre aztán igazán nem voltunk felkészülve. A lakásunk nem volt bababiztos. Sőt, még a mai napig sem mondanám annak. Konnektorok, hosszabbítók, éles sarkak, porfogó csetreszek mindenütt, ameddig a szem ellát. A tegnapi délutánomat egy bérelhető tároló felkutatásának szenteltem. És abban a pillanatban az elvem - miszerint nem hordjuk ki Mimi szobájából a kockákat, labdákat, plüsspajtásokat, csörgőket, könyveket az életünk egyéb színterére - összedőlt. Tudom, tudom, nem kell mondanod: és még mennyi fog!

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon  és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe.  

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.