Miután beteg lett az orvosom csak remélni mertem, hogy találok egy olyan szakembert, akiben ugyanannyira meg tudok majd bízni, mint a régi orvosomban.

2013 decemberében a rákszűrésem eredménye P3 lett. Ennek következményeként 2014 tavaszán conisaciós műtéten estem át.  A conisacio során a méhnyakból egy kúp alakot kimetszenek, amelynek a hegye mutat a méhtest felé, és a talpa a méhszáj. Az így kivágott szövetet vékony szeletekre metszik, és mikroszkóp alatt vizsgálják, hogy van-e benne daganatsejt. Szerencsére a korai diagnózisnak nem lett baj, az eredmény negatív lett. (MINDEN ÉVBEN EL KELL JÁRNI A SZŰRŐVIZSGÁLATOKRA!) Onnantól tudtam, hogy csak Nála szeretnék majd szülni. Humoros könnyedséggel oldja a feszültséget. Jó hozzá vizsgálatra járni, ha a nőgyógyászati látogatásokat lehet jónak minősíteni. :D

A tervem az volt, hogy természetesen hozom világra a gyermekünk.

Semmi siettetés, gyorsítás, infúzió, injekció, felesleges beavatkozás, tágítás, fájdalomcsillapítás. Nem akartam, hogy bármilyen mesterséges anyag bejusson a babához, nem akartam, hogy gyógyszerekkel érintkezzen először. Csak natúran, ahogy a természet elintézi. Ez ma már nem annyira egyértelmű a kórházakban. Szinte futószalagon születnek a csecsemők.  Persze az orvosok, szülésznők álláspontja szerint ezek az eszközök segítenek. Kevesebb fájdalom, kevesebb szenvedés, gyorsabb életadás.

De én szerettem volna megtapasztalni azt, ahogyan együtt, a baba és én megdolgozunk a születésért.  Ahogyan én is megszületek anyává.

Így a sok ajánlás közül - mivel egyik orvos sem állt közelebb hozzám a másiknál – a foglalkoztató intézmény döntött. Bababarát és szoptatáspárti kórházat választottam, a Szent István Kórházat. A Férjem ebben nem szeretett volna állást foglalni. Bár egyértelmű volt, hogy végig mellettem lesz a szülés alatt, de azt mondta, az a lényeg, hogy én jól érezzem magam. Igen, hiszem, hogy jól lehet érezni magunkat szülés során. Amint nincs semmi kérdés, kételkedés a nőben, ha az ismeretlentől való félelmemet izgatottságra változtatja magában, ha a fájdalmat elfogadja és nem dolgozik ellene, lehet élvezni az egészet.

A doktornő aki a szülésgondozásomat elvállalta GYES-en volt. Csak a magánpraxisát vitte. A szülést nem tudta vállalni. Egy kollégájának adta át a kismamáit, a betöltött 38. héten. Ezzel nem volt gondom. Egy darabig…

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon  és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe.