Szeptembertől bölcsis lesz Mimi és ezzel lezárul életem egyik leggyönyörűbb szakasza. Bevallom potyognak a könnyeim e sorok gépelése közben, nem hiszem el, hogy két év ennyire hamar el tud röppenni. Hatalmas közhely, hogy olyan hamar felnőnek a gyerekek, de ténylegesen azt érzem, hogy mégcsak néhány hónapja csodálta az első születésnapi tortáján a tüzijátékot.
(forrás: Photo by Priscilla Du Preez on Unsplash)
Tisztában vagyok vele, hogy Európa más országaiban sokkal hamarabb kezdik el a közösségbe szoktatást, sokkal hamarabb visszatérnek dolgozni az anyukák. Hogy erről mi a véleményem, talán egy későbbi bejegyzésben kifejtem, az biztos, hogy jó érzéssel tölt el, hogy a Mimi tőlem hallotta első dalokat, és én tanítottam meg neki az első mondókákat.
Még mindig nem vagyok abban biztos, hogy jó döntést hoztunk azzal, hogy bölcsődébe iratjuk a kislányunkat. Összeszorul a szívem az elszakadás gondolatától. Nekem nagyon rossz élményeim, emlékeim vannak a bölcsis időszakról. Talán, ha tudnám előre, hogy neki nem lesznek és 100%-osan élvezni fogja a tőlünk távol töltött időt, nem aggódnék most ennyire. A másik szomorú gondolatom, hogy nem leszünk soha többé együtt annyit, mint élete első két évében.
(forrás: Photo by Tina Floersch on Unsplash)
De mi legyen addig?
Egyfolytában azon gondolkozom mit csinálnék másként, és hogy mennyi mindent meg szerettem volna neki még mutatni a világból. Ezért az egyik álmatlan éjszakán lejegyzeteltem egy bakancslistát, amit a bölcsi előtti utolsó hónapban szeretnék Mimivel együtt végigjárni. A nyári programok mellé becsempésztem egy-egy bölcsire felkészítő programot is, hogy ne érje teljesen váratlanul szeptember első hétfője.
- Krétával telerajzolni a házunk kertjének kövezetét.
- A Margit-szigeten piknikezni, gyümölcsöket falatozni.
- Elmenni egy vizes játszótérre.
- Szombat reggel amíg Apa alszik piacra menni, friss lángos reggelizni.
- Elmenni egy gyermekkoncertre.
- Megmutatni Miminek, hogy Anya hol fog dolgozni, amíg ő a bölcsiben játszik a pajtásokkal.
- Barackos pitét sütni.
- Állatkertbe menni, meglátogatni a gorilla babát.
- Lejárni a fentmaradt 4 alkalmat a Kerekítő bérletünkből.
- Festeni egy hatalmas képet egy használt lepedőre.
- Kavicsokat gyűjteni a Rómain.
- Pónilovon lovagolni.
- Papírhajtót úsztatni a városligeti tóban.
- Megmutatni Miminek a Balatont.
- Könyvesboltban keresni bölcsis (vagy ovis) könyveket, hogy lássa milyen csudás dolog a közösség.
- Metrózni és mozgólépcsózni amíg meg nem unjuk.
- Ugrálni egy valódi nagy trambulinon.
- Hajózni a Dunán.
- Gigantikus homokvárat építeni, vizesárokkal.
- Kiválasztani a legmenőbb futóbiciklit amivel hasítani lehet majd a bölcsibe.
- Megnézni a tüzijátékot.
- Szentendrére utazni.
- Papírsárkányt eregetni.
- Megmutatni Miminek a Velencei tavat.
- Pici Piacozni.
- Teleragasztani tetkóval az egész karunkat.
- Meglátogatni egy nagy élményfürdőt.
- Meglátogatni a híres Rumini játszóteret.
- A nyaraláson gyűjtött kagylókat képkeretekre ragasztani, a képkeretekbe fotókat válogatni.
- A millenniumi körhintán menni egy kört. Vagy kettőt vagy hármat.
- Bölcsis hátizsákot vásárolni, amiben egyedül viheti majd a macikáját és a vizes kulacsát.
(forrás: Photo by Jenna Christina on Unsplash)
Örülnék, ha írnátok arról, Ti hogyan készültetek fel a bölcsődére, hogyan éltétek meg ezt az időszakot. Lehetséges, hogy a rossz emlékek miatt én gondolom aggódom túl a bölcsikezdést? Vagy másnak is ugyanilyen nehéz az elszakadás?
A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.
