A következő hetekben meglátogattam a háziorvosomat, a védőnőmet, a labort és a Honvéd Kórházat. Senki sem mondta, hogy az első trimeszterben vizsgálatok vizsgálatokat érik.

A háziorvosnál beutalót kellett kérnem az első trimeszteres vérvételre és laborvizsgálatra. „VÉR-VÉ-TEL, VÉR-VÉ-TEL, VÉR-VÉ-TEL” zakatolt a fejemben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár a 30. életévemet betöltöttem, én még mindig sírtam a vérvételnél. Egyszerűen fájt (igen, már múlt időben beszélek erről) és az a tudat sem segített, hogy sajnáltam a véremet. Azt, hogy elveszik tőlem. Bár érdekes, hogy ez a sajnálat véradásnál nem jött elő. Tudom, bolondság.  Vizsgálják a vércsoportot, az ellenanyag termelést, a vérszegénységet, a vércukorszintet, a toxoplasma fertőzöttséget (cicatulajdonosoknak nagyon fontos!), a Hepatitis B-vel való fertőzöttséget az általános vérképvizsgálat mellett. az eredményeim egyébként tökéletesek voltak.

Ezután felkerestem a védőnőt, aki többhónapos betegszabadságát töltötte, így csak a helyettesével tudtam felvenni a kapcsolatot. „Beteg a nőgyógyászom, beteg a védőnőm… Jó ómen, mondhatom.”

A második ultrahangos vizsgálatra 2,5 hetet kellett csupán várni. Most nem felejtettem el a Férjemet behívni. Együtt csodálhattuk a 9 hetes 22 mm-es magzatunk. Már együtt törölgettük párás szemünk.

 Időpontot kértem a kiterjedt kombinált-tesztre, amit a 11-14. hét között csinálnak meg és ajánlatos 3-4 héttel hamarabb bejelentkezni. Vérvétel (remélem valaki számolja, hogy hányszor vesznek vért a – jó esetben – 40 hét alatt) és ultrahang alapján állítanak fel egy arányszámot ami azt mutatja meg, hogy hány százalék az esély arra, hogy a magzat Down-, Edwards- és Patau-szindrómával érintett-e.

Mindeközben hánytam bárhol és bármikor. Reggeli rosszullét, mi? Hálát adtam az égnek, hogy egyedül ülök az irodámban. Kukák sorakoztak az asztalom alatt. Alig tudtam valamit bevinni a szervezetembe, mindentől undordtam. Kidobtam a taccsot a Bazilika előtt, a tömegközlekedési eszközön is. A cigarettafüst és a macska-kaka volt a fő ellenség. Ha azokat megéreztem vissza sem tudtam tartani. Közel 8 kilót fogytam a 12. hétre. Már nem is tudtam elképzelni, hogy valaha visszatér az életem a normál kerékvágásba. És ez egy újabb olyan dolog volt, amiről nem számolt be még egyik ismerősöm, barátom, családtagom se.

Egyik éjszaka 16x hánytam, a végén már csak epe jött ki belőlem. Remegtem, izzadtam. Még a víz sem maradt meg bennem. Tudtam, hogy ez nem játék. 2,5 óra alatt tudtam összekészülődni és végül bementünk a kórházba. Alig tudtam menni, annyira legyengültem. Kiszáradtam, infúziókat és gyógyszereket kaptam. Pótolták a folyadék-, vitamin- és ásványhiányt. Egyszerre izgultam a babáért és bosszankodtam is miatta. Aggódtam, hogy minden rendben van-e vele és bosszankodtam, mert életemben nem voltam még ilyen beteg. Szó szerinte betegnek éreztem magam, úgy mint még soha. Százszor bocsánatot kértem tőle a gondolataimért. Rengetegszer eszembe jutott, hogy biztos én csinálom magamnak. Hogy biztos lelki alapon történik a hányás. Mert ugye van egy olyan szemlélet, hogy minden betegség lelki alapokon nyugszik. A hányás pedig azért jön létre, mert valamit ki akarunk dobni magunkból. Egyszerűen nem fogadtam el, hogy amit hónapokon keresztül nagyon akartunk, az ellen most hadakozik a szervezetem. Ez nem lehetett.

Egy előnye volt ennek a „wellness pihenésnek”. Megismertem egy lányt A.-t, akivel egy napra vártuk a babáinkat és nem mellesleg 3 megállóra lakunk egymástól. Az egész várandósság alatt tartottuk a kapcsolatot és így egy évvel később már a babáinkkal együtt találkozunk.

3 éjszakát élvezhettem a Honvéd Kórház szeretetét. A diagnózis Hyperemesis gravidarium, azaz vészes terhességi hányás. Ezzel megnyertem egy veszélyeztetett terhes címet. Nem dolgozhattam. Pihennem kellett. Máshoz egyébként erőm sem lett volna.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon  és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe. 

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.