A harmadik trimeszter beköszöntével ismét álomkórossá váltam, ami a nappalokat illeti. A reggeli elfogyasztása után visszafeküdtem aludni és ebéd után is szunyókáltam a kanapén. De amint leszállt az est, a szemeim kipattantak. Mindig viccelődtem, hogy a szervezetem gyakorol a szoptatós éjszakázásra. Akkor még nem tudtam, mivel tréfálkozok. A fogzás beköszöntével ezt annyira már nem tartom viccesnek. :D A hetek előrehaladtával a járásom erősen hasonlított egy pingvinére, a derekam szúrt, fájt. Bár a heti rendszerességű kismamajóga ideig-óráig javított a helyzeten.

A 29. héten pedig ismét egy várandós ritkasággal (mint a vészes terhességi hányás) találtam magam szemben. Vasárnapi filmmaratont tartottunk a Férjemmel, olyan „egész nap pizsamában ülünk a kanapén” félét. Ha lehetett volna, Fagyi kutyánkat is pizsiben sétáltattuk volna meg.  Délelőtt szép fokozatosan elkezdett fájni a derekam. Először tompán éreztem csak a medencém tájékán, aztán már csak fel-alá járkálva viseltem a fájdalmat, végül a Férjemet leküldtem a patikába görcsoldóért. Mire visszajött, fetrengtem az ágyon. Nem tudtam pontosan, hogy mim fáj. Bepánikoltam, féltem, hogy valami a babával nincs rendben. Az is eszembe jutott, hogy beindult a szülés. Ilyen fájdalommal soha életemben nem találkoztam addig. Visszagondolva a vajúdás volt hasonló.

Bementünk a kórházba, a babával minden a legnagyobb rendben volt. Viszont nekem már véres lett a vizeletem és hánytam a kórházi folyosón a fájdalomtól. (Sose tudtam, hogy létezik olyan mértékű fájdalom, ami hányást eredményez.) Megállapították, hogy a baba úgy fekszik, hogy nyomja a bal oldali vesevezetékemet, ami miatt a vizelet elkezdett pangni a szervezetemben. Kialakult egy gyulladás. Vesegörcsöm volt. Antibiotikumot kellett szednem, más gyógyszert emellé nem nagyon mertem szedni, a meleg borogatás némileg csökkentette a fájdalmat. Öt napig kínzott.

Ezután viszont éltem, mint hal a vízben. Egy galériányi képet megfestettem a lányunk falára, jógáztam, megfelelő gyümölcsöket vadásztam a piacon (előre gondolván a hozzátáplálásra) 100x átpakoltam a kórházi csomagokat, esténként pedig a Római-parton limonádéztunk.

Kéthetente jártunk szülésfelkészítő tanfolyamra 12 héten keresztül. Több alkalommal volt szerencsénk – a Férjem nagy örömére – szülőszoba látogatásra. Ahogy teltek a hetek egyre nagyobb nyugalom lett rajtam úrrá. Lassan úgy éreztem, mindent tudok a szülésről… elméletben. A várandósság alatt nem volt félelem bennem a szüléssel kapcsolatban, ahogy közeledtünk a vége egyre jobban vártam, de fura érzés lett rajtam úrrá. Talán izgalomnak hívnám. Mint mikor egy nagy feladat előtt áll az ember, ami egy nagyon nagy falat számára, azonban tudja, hogy meg tudja csinálni és az a legnagyobb dicsőség lesz számára. Soha életemben nem tudtam 500 méternél többet futni, de így képzelem el az első Maratoni-futásra készülődést. Tudja az ember, hogy nagyon nehéz lesz, egy-egy pontnál bele akar majd halni, de a szalag átszakítása minden rosszat elfeledtet.

A harmadik trimeszterben egyre többet, minden nap meséltem Miminek a családunkról, az állatkáinkról, az otthonunkról, arról, hogy mennyire várjuk és miket fogunk mókázni, na meg persze a szülés minden részletéről. Ez utóbbi témával kapcsolatban mindig felmerült benne egy kérdés: hányan vannak jelen a császármetszéses születésénél? A 37. héttől nem számít koraszülöttnek a baba, innentől mindennaposnak tekintik a kismamákat, minden szem ránk szegeződött. Mindenki naponta-kétnaponta érdeklődött, hogy egyben vagyunk-e még (brrrrr, de utálom ezt a kifejezést). És ez egyre csak sűrűsödött. Köztémává váltam, az utca népének is volt hozzám pár jó tanácsa. Mindenki szívügyének érezte a terebélyesedő pocakom, a dagadó végtagjaim és fejem látványát. Hetente látogattam a nőgyógyászomat CTG vizsgálat miatt.

(39+1, kirobbanó formában)

A 38. heti találkozásunkkor megállapította, hogy a méhszáj elkezdett rövidülni, valószínűleg a gyakori jósló fájásoknak köszönhetően. Javasolta, hogy szorgalmasan szürcsöljem a máltalevélteámat továbbra is, valamint szeressük nagyon közelről egymást a férjemmel. ;) A teát imádtam, a szexet pedig imádtam volna, ha nem fájt volna.

A 39. héten semmi jel nem mutatott arra, hogy közelebb lennénk a nagy találkozáshoz. A méhszájam kőkemény volt, nem tágult. Már korábban szó esett arról, hogy a pár évvel ezelőtti conisaciós méhnyak műtétem miatt lehet, hogy sokáig nem tágul majd a méhszáj, mivel egy heg található rajta. Előfordulhat, hogy hosszú vajúdás vár rám, majd nagyon rövid idő alatt, hirtelen kinyílik és természetes úton megszületik a baba.

Van egy  – az interneten terjedő, várandósok körében igen népszerű – mém, miszerint egy hónap 30 vagy 31 napból áll, ám a várandósság utolsó hónapja 1453 nap. TRUE STORY! :D

(forrás: Pinterest)

Úgy éreztem magam az utolsó egy hétben, mint mikor várakozom a buszmegállóban, és a járműnek már rég itt kellene lennie. Csepegtek a percek. Persze a Férjem miatt igyekeztem ebből semmit sem mutatni, hiszen szegényem idegállapota közeledett a sokk felé. Úgy éreztem, legalább az egyikünknek tartania kell a frontot. Éjszaka minden nyögésemre – amit az egyik oldalról a másikra fordulás eredményezett pattant fel – azt hitte, indulni kell.  Napokig nem aludt, feszült volt, hiszen a nyári szieszta után az iroda is kezdett pörögni.

A 40. hét betöltésével naponta kellett a kórházat látogatnunk CTG vizsgálat miatt. Egyre inkább körvonalazódott, hogy ezt a babát ki kell csalogatni.

(A kórház liftjében. A harmadik emeletre megyünk.)

A 41. hét betöltésének napján 5:00 órakor csörgött a vekker. A kórház előtt 6:45-kor egyszerre csuktuk le az autónk csomagtartóját az orvossal. Indulhatott a nagy kaland…

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon  és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe.  

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.