Második trimeszter (folytatás)

A várandósság 20. hetén én még mindig hánytam és étvágyam sem volt. Már arra sem emlékeztem, hogy miket tudtam jóízűen enni korábban és el sem tudtam képzelni, hogy valaha újra éhesen ülök le az asztal mellé. Gyengének, néha kifejezetten betegnek éreztem magam. Csodás volt tervezgetni a babaszobát, azt, hogy milyen lesz, amikor végre velük lesz, nagy öröm volt érezni ahogy fickándozott (egész nap mozgott, ezt a tulajdonságát gyakorolja most is :D ), még nagyobb öröm amikor már látszott is a tornamutatványok tömkelege, de… Itt jön a de.

A várandósság számomra nem az a rózsaszín ködfelhő volt, amiről korábban mindenki beszámolt, vagy amit kifele mutattak a nők. Nem tudtam, hogy negatív tünetek is kísérik a 9 hónapot.  Mert ugye melyik nő panaszkodna várandósként? Hiszen erre várt. Az első trimeszterben hőemelkedésem volt hetekig. Ilyenkor fáradt, kába az ember lánya, egyfolytában csukódik a szeme a hormonoknak köszönhetően. Volt, hogy 18 órákat aludtam az első három hónapban. Emellett nyúlnak a méhszalagok, amiknek köszönhetően menstruációs görcsökhöz hasonlító vagy éles nyilalló fájdalom jelentkezik az alhason. Ilyenkor kezdtem el aggódni, hogy minden rendben van-e bent? Nem a babával van valami baj?

A második trimeszterben valóban kirobbanó energiákkal bírunk! Hegyeket tudunk megmozgatni. (Ha nem okádunk egy nap 3x…) De vannak kellemetlen tünetek, amikről korábban szintén nem mesélt senki. A méhszalagok továbbra is nyúlnak, lelassul az anyagcsere, beköszönt a puffadás és a székrekedés, esetenként az aranyér is. A frontoknak köszönhetően keményedhet a méh, a trimeszter vége felé elkezdődhetnek a Braxton-Hicks összehúzódások, valamit tapasztalható az előtejszivárgás.

A 21. hét felét egyedül töltöttem. A Férjem a zenekarával európai miniturnéra indult én pedig kiköltöztem a nappaliba és végre legálisan maratoni Disney filmnézést tarthattam. Az összes mesét megnéztem. Hangosan énekelhettem a dalokat. A szomszédok is mesésen érezhették magunkat. Az egyik koncertem alkalmával leittam magam. Gondoltam én. Lenézve látom, hogy a hálóingem kizárólag a mellbimbóimnál vizes. Megvizsgálva az emlőimet látom, hogy jön belőle valami… „Te jóóóóó ég! Bocivá váltam.”-írtam egyből az SMS-t. Sokkolt a helyzet, mint 10 évesen az első menstruációm.

A fenti tünetek egyikéről sem tudtam. Nem mesélt róla senki. Nagyon sajnálom, hogy utólag írom csak le a megfakult emlékeimet és nem tudom részletesen szemléltetni a testi és lelki változásokat. A hormonok mindent törölnek. Jól vagyunk kitalálva. A természet úgy alkotott meg minket, hogy a szülés után, a szaporodás érdekében újra akarjuk élni az egészet.  

Az egyik magzatkommunikációs tréning alkalmával javasolta Veronika, hogy kérdezzem meg a babát, mit enne. Ha olyat eszem, amire a szervezetemnek és a picinek is szüksége van, azt nem fogja visszaküldeni a gyomrom. Emellett ráébresztett arra, hogy mit nem tudok elfogadni a várandósságban. A fenti bekezdéseket újra olvasva volt azért pár dolog… :D :D :D, amik akkor egyébként nem jutottak eszembe. Valahogy természetes rosszként tekintettem rájuk. Ami viszont jobban zavart az az, hogy nem mentünk nyaralni a tengerhez. Ennek főként biztonsági okai voltak. Úgy tekintettünk a testemre, mint egy törékeny kincsre. A másik, ami nagyon hiányzott: az alkohol. Amikor tudod, hogy valamit nem ehetsz, ihatsz, biztos, hogy sokkal jobban kívánod, mint egyébként! Miután ezeket kimondtam és azokat ettem amiket Mimi óhajtott a hányás, émelygés megszűnt! Bár kívánós nem lettem, újra jóízűen tudtam falatozni.

Az alkohol utáni sóvárgásomat pedig egy nagyon klassz alkoholmentes borral és pezsgővel csillapítottam. Annyira jól sikerült termékek, hogy egy születésnapi partyra magammal vittem egy üveg pezsgőt. Az ünnepelt véletlenül az én üvegemből töltött magának és nem jött rá, hogy nincs benne alkohol. ;) 

Május közepén, a második trimeszter végén, a 26. héten az egyik védőnői látogatás alkalmával megtudtam, hogy az eredeti nőgyógyászom meggyógyult és újra praktizál. Nagy dilemmába kerültem.

A/ Menjek vissza hozzá és ismerjem meg az a kórházat ahol ő vezeti a szüléseket? Mi van, ha nem tetszik a kórház? És mi van, ha újra beteg lesz, mikor jön a babánk? Mi van, ha nem is vállal már el?

B/ Szüljek egy „idegen” orvosnál, akit csak a 38. héten ismerek meg, aki csak a szülés előtt 2 héttel ismer meg? Viszont a kórház teljesen megfelel az elvárásaimnak?

C/ És mi lenne, ha a kiválasztott kórházban szülnék fogadott szülésznővel és az orvos pedig az ügyeletes lenne?

A magzatkommunikáció segítségével megkérdeztem a babámat, mit gondol ő erről a kérdésről. Hol és kinek a segítségével szeretne születni? Az vicces doktor bácsimra szavazott. De én még mindig őrlődtem. Ajánlás útján felhívtam egy szülésznőt is a Szent István Kórházból, de nem tudott már elvállalni. Ezzel egyértelművé vált, hogy fel kell hívnom az eredeti orvosom. Pár nap múlva már fogadott is. Nagyon örült a babánknak és pedig nagyon örültem neki, hogy visszatért egészségesen.

Megmutattam neki a szülési tervem, elmondtam minden gondolatomat részletesen a szülésről, azt, hogy természete29_het.jpgs úton, minden fájdalomcsillapítás és gyorsítás nélkül, amennyire megoldható háborítatlanul szeretném világra hozni Mimit. Üdvözölte ezen gondolataimat, mostanában ritkán találkozik ilyen tervekkel. Előjáróban elmondta, hogy a séta nagy barátja a tágulásnak és, hogy nincs ellene a kádban szülésnek/születésnek sem, „szereti áztatni egy kicsit a kismamáit”. Hálát adtam az égnek, hogy megmentette ezt a remek orvost! Ha egy álomszülést képzelek magam elé, akkor egy félhomályba burkolózó szobát látok, amiben egy meleg vízzel teli sarokkád van gyertyákkal körbetéve és lágy meditatív zene lengi be a teret. A vajúdó kismama befelé fordulva éli át a szülés csodáját. Ez az a pont, amikor minden szülésen túl esett nő hangosan felkacag. :D Én is így utólag. Nagyon giccses. De még mindig úgy gondolom, hogy létezik ilyen.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon  és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe.  

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.