Idén nem készült karácsonyi narancslekvár, a mézeskalácsok nincsenek még kidíszítve, az ajándékok még nincsenek becsomagolva és az ablakpucolás is várat magára. Lehetséges, hogy ebben az évben ki is marad.
Nem fogok ötféle süteményt sütni és az ünnepi menü elkészítése sem fog bruttó 1,5 óránál tovább tartani. Egy dolgot biztosan tudok: nem szeretnék a konyhában robotolni amíg a többiek jól érzik magukat. Inkább dolgozzon mindenki! Neeeeeem! :D Vicc volt :) Persze a fentiektől függetlenül idén is lesz karácsony, minket sem kerül ki.
Egy korábbi bejegyzésemben említettem már, hogy mennyire imádom a karácsonyt. November közepén kinyomtatok egy ünnepi tervezőt, amiben beosztom a teendőket, papírra vetem az ajándékötleteket, kigondolom a saját kézzel gyártott meglepetéseket, kitalálom a menüt, összeírom a takarítási és bevásárlási listát, felkutatom a beszerző helyeket, összeállítom a karácsonyi playlistet, kidekorálom az otthonunk, adventi koszorút és ajtódíszt készítek. Persze a listán szereplő tételekkel rendszerint megcsúszok, de különösebben nem ráz meg a dolog. Egészen egyszerűen nem vagyok hajlandó fáradtságba hajtani magam az ünnepek miatt.
Ismerek olyat, aki szabályos hisztirohamot kap a felelősségtől, amit a karácsony nyom a vállára. Más pedig (minden túlzás nélkül!) annyi félét főz, akkora mennyiségben szentestére, hogy azt eszi a család egy hétig, mivel az szilveszterig kitart.
Gyermekkorom legszebb karácsonyi emléke úgy 5-6 éves korom körüli. A szülői szoba narancssárga üveges ajtajára tapasztottam a fülem és a szemem. Hallgatóztam, lesekelődtem a Jézuska után. A karácsonyfa izzójának fénye úgy játszott, hogy biztosra vettem, idén végre láttam elsuhanni az ablak alatt. Emlékszem a pasztell habcsókokra a fán, és a mindenféle színben és formában pompázó üveg díszekre. A türkiz színű óra volt a kedvencem, és persze a karikán ücsörgő piros-ezüst ruhás angyalka, ami most már a mi karácsonyfánk éke. Emkszem még, hogy egyik évben egy Németországból hozott teleszkópos BMX-et kaptam, és el sem tudtam képzelni, hogy bírom ki tavaszig, hogy meghajtsam a "fa-játszi" körül.
Ezek a fontos dolgok! Nem a porcica a kanapé alatt, a szennyesben maradt ruha vagy a métereskalács összecsomósodott krémtölteléke.
Ám, ha Téged feltölt a nyolcadik rúd diós bejgli éjszakai elkészítése, akkor szíved-lelked rajta. Tegyed! Hajrá! Talán holnap este, altatás után én is elkészítem a család éves narancslekvár adagját 10 kiló narancsból. :D
Már csak hármat kell aludni karácsonyig. De figyelj ide, kisanyám! Ezen, ne stesszeld magad!
Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe.
A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.