Így léptem ki a komfortzónámból
2017. május 22. írta: thelifewithmimi

Így léptem ki a komfortzónámból

A hétfő nem hatefő

Angol kutatók felmérése alapján az emberek 75%-a tesz fogadalmat január 1-ével, 60%-a szeptember 1-ével újra. Az új hét kezdete pedig 80%-unknál hoz nagyobb lendületet az életünkbe. Hétfő van. Hányan kezditek el ma az egészséges életmódot? Hányan hagyjátok abba mától a dohányzást? Hányan hódoltok mától új hobbinak? Az én sporttal kötött viszonyom is egy hétfői nappal kezdődött. Igaz a naptár se januárt, se szeptembert nem mutatott.

itatos.jpgBiztosan elbambultam, amikor a sport iránti szeretetért és kitartásért kellett sorban állni. Soha életemben nem tudtam kötelet mászni, szekrényt ugrani vagy coopert futni. Hallottatok már testnevelés kegyelem kettesről? Azonban Mimi 20 hetes korára lassan elérte a 7 kilót. Ringatással altattuk el azidőtájt, ez viszont igencsak megviselte a derekamat és a gerincemet. Ráadásul a várandósság során a hasizmom is szétnyílt köldök fölött. Logisztikai tudásomat kellett elővenni, ha a babámmal együtt kellett felállnom a földről. A térdem sajgott, ha hirtelen kellett leguggolnom, ezzel megelőzve kígyóként kúszó gyermekem, aki mindenáron az állatok itatójából próbált lefetyelni. Na, anyukám! Ez így nem állapot! A hozzátáplálás mégsem kezdődhet Whiskas-szal anya puhánysága miatt.

babak.jpgGondoltam, eljött az ideje, hogy keressek egy olyan testmozgást, ahol egy kicsit közösen kikapcsolódhatunk. Amellett, hogy kondira teszek szert fejlődik Mimi koordinációs képessége, ritmusérzéke és babákkal is találkozik, szocializálódik. Mamipajtásom, A. említette, hogy a lakóhelyünkhöz közel (ami ugyebár nem hátrány egy időzített bombával a babakocsiban) van egy fittness terem, ahol heti kétszer baba-mama tornát tartanak. Ráadásul az edzőcsajszit ismeri, nagyon jó órákat tart.

Nos… az első óra után megfogalmazódott bennem egy javaslat: a baba-mama torna elnevezést módosítani kellene mondjuk „a babák mosolyogva nézhetik, ahogy a mama verejtékezve küzd” tornára. Bár a „nagyon jó órákat tart”-nál kezdhettem volna gyanakodni. Gerinctréniggel fűszerezett köredzéses kardió volt. Bármit is jelentsen a fenti kategorizálás, nagyon örültem amikor Mimi fél óra után hangot adott unalmának. A terem végében meghúzódtunk, egy köszönömöt suttogtam a fülébe és megszoptattam… volna, ha éhes lett volna. Azért  megkínáltam a másikból, majd gyengéden újra az elsőből, és még egyszer a másodikból, miközben két zihálás között egy újabb pár kar növesztését kívántam, amivel az összes hajlatomból felitatom a izzadságcseppeket. Néhányszor még meglátogattuk a keddi és csütörtöki órákat, azonban sajnos Mimó szent délelőtti alvása egybe esett a torna időpontjával. Baromi kellemetkenül éreztem magam ahogy minden baba szépen játszik, az én gyerekem viszont a fáradságtól nyűglődve lóg rajtam. Mint egy szirénázó súly, ami a gyakorlatok nehezítésére és az idegrendszerem trenírozására szolgál.

És ekkor, a facebook fejlesztőknek köszönhetően a hírfolyamomban váratlanul megjelent a Gyerünk, Anyukám! egyik bejegyzése. Ez egy olyan online felület, amit mozogni akaró anyukáknak fejlesztettek ki. Több óratípus, nehézségi szint közül választhatunk havi előfizetéssel, korlátlanul. Az órák órarend szerűen kezdődnek, akár edzőteremben. Ezzel biztosítják a kellő motivációt és rendszerességet. Emellett mindig kitalálnak valami szuper kihívást (tavaszi kilómétergyűjtő kihívás, márciusi smoothie kihívás, stb.), amihez az ember lányának azonnal kedve támad, mialatt az ismeretlen ismerőssé vált anyukatársak pedig szuper közösségé kovácsolódnak a virtuális világban.

mimivel.jpgEgy ilyen kihívás spiráljába kerültem bele én is, amikor rábólintottam a 22. Női Futógála 5 kilóméteres távra történő nevezésére. Az megvan, hogy az imént említettem, hogy sose tudtam még a coopert sem teljesíteni? Az 12 perc futást jelent. A tegnapi napon pedig 41 perc alatt tettem magamévá az ominózus első ÖT KILOMÉTERemet. Ezzel elhagytam a saját, jól megszokott komfortzónámat. Átléptem a határaimat, legyőztem mindenkori önmagam.

Köszönet a Gyerünk, Anyukám! közösségnek, hogy felhívták a figyelmem erre a lehetőségre, köszönet Judit anyukapajtásomnak, hogy együtt indultunk el ezen a megmérettetésen is (egyedül biztos nem neveztem volna!).

Végül pedig a legnagyobb köszönet a Tiéd Mimkiém, azért, mert az anyukád lehetek. Nélküled nem tudtam volna meg soha, hogy mikre vagyok képes.  

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.

A bejegyzés trackback címe:

http://thelifewithmimi.blog.hu/api/trackback/id/tr5812530801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.