Az első fél év

Az első pár hónap úgy röppent el pillekönnyű szárnyain, hogy szinte észre se vettem. Frusztrál, hogy a blogom fut az események után. Amellett, hogy nem aktuális dolgokról írok, zavar az a tudat is, hogy elfelejthetek gyönyörű, megható, meghökkentő pillanatokat, amiket, ha lehetne egytől-egyig videóra rögzítenék, hogy idős koromban szétbőgjem rajtuk a fejem.

korhaz_1.jpg

A kezdeti időszakban nem sok nehézséggel kellett szembenéznünk. Egyrészről mind a ketten kiolvastuk a fél internetet, valamint a korábbi bejegyzésemben említett irodalmat, másrészről a kisebbik húgom és köztem 13 év van. Elég nagylány voltam már a babaápoláshoz, anyukám sok mindent rám mert bízni, sokat segítettem neki. Olyan ez, mint a biciklizés, a lényeget nem felejti el az ember. Ennek ellenére találkoztunk pár meglepetéssel.

Amit a könyvekből megtanulni nem lehet: szoptatás. A császármetszés után a tejtermelés nem úgy indul meg, mint azoknál az anyukáknál, akik természetes úton tudták világra hozni a babájukat. Mivel rengeteg gyógyszert kap a császáros anyuka, nem teheti egyből mellére a babát, meg kell várni a kiürülést, hiszen a tejben minden anyuka által „fogyasztott” dolog megjelenik. Ennek köszönhetően nem kap ingert a mell és ezáltal az agy sem. Elmarad a bőrkontaktus, a soha be nem pótolható aranyóra. Ezeknek köszönhetően a tej belövellése nagyjából az ötödik napon várható. Ezt elfogadni nem könnyű. Amikor 5 ml tejet sikerült kipasszírozni, dagadó mellel (sajnos akkor még nem szó szerint) mutattam meg az eredményt a csecsemős nővéreknek. Vártam az elismerő szavakat... Kedves mosoly jött helyette.

Kórházi meglepetés volt, hogy Mimi cicijei csomósak voltak, mint nekem 10 éves korom körül és ráadásul menstruált. Senki ne képzeljen patakokban csorgó vért. Ám a nyálkás piros folt a pelenkán igenis rémisztő. Pláne, ha korábban senkitől nem hallottál ilyesmiről. A gyermekorvos tájékoztatott arról, hogy ez a jelenség teljesen normális. A pici szervezete anyai hormonokkal van tele, és ez bizony ilyen hatást válthat ki. Előfordulhat, hogy pár csepp tej is szivárog a baba emlőiből.

A második szemguvadás (főleg apai részről) a magzatszurok megérkezésekor történt. Mert ez tényleg szurok. Fekete és ragad a bébi fenekéhez. Ajánlom, hogy a kórházi napokra nagyon nedves popsi törlő kendőt vigyen mindenki. 

A másik javaslatom, amennyiben van lehetőség a kórházban a babafotózás. Azok a csodás képek, amiket három napos korban készítettek Mimiről… Minden babát lefotóztak. Egy fotót a kórház ajándékba ad a családnak. A többi elkészült képet nagyon kedvező áron lehet megvásárolni. Gyönyörűm… <3

majmos.jpgMajd elfelejtettem az egyik vicci-vucci dolgot. (Még jó, hogy a fotók segítenek visszaemlékezni.) Mimi szőrös volt, mint egy kismajom. A füle, a válla, a háta sűrű fekete pihével volt borítva. A lanugo, magzat testét borító elsődleges szőrzetet, amely a magzat tenyere és talpa kivételével az egész testén megtalálható. Elsődleges szerepe, hogy a magzatmáz megtapadását segítse a bőrön, megvédve ezzel a magzat érzékeny bőrét a felázástól, illetve a magzatvíz bőrre gyakorolt egyéb káros hatásától. Kellet jó pár hét, mire ez a szőr elkopott. A füléről jó pár hónap. 

Az egyetlen félelmem az első napokkal kapcsolatban a köldökcsonk volt. Amellett, hogy nem egy szép látvány, féltem, hogy fájdalmat okozunk a kezeléskor, kerülgetni kellett fürdetéskor, és nagyon tartottam az elfertőződéstől. A kórházban első körben alkohollal fertőtlenítettük, aztán pedig hintőporral szórtuk le, a szárító hatása miatt. Hazaérkezvén viszont az tapasztaltuk, hogy az utóbbit a legújabb szakmai vélemények már nem ajánlják, így a patikában ki sem adták nekünk. A miértje teljesen érthető, csak itt találkoztunk először azzal, hogy nem egyezik A és B egészségügyi dolgozó véleménye. Anyuka döntse el, kire hallgat. A hintőpor használatával az apró szemcsék bekerülnek a baba tüdejébe, ami gondot okozhat. Ha nem is azonnal, de akár évek multával (asztma). Szóval a púder maradt a patikában.


tunderkem.jpgA harmadik hétben lehetőségünk nyílt egy újszülött fotózásra elmenni modellként. Tulajdonképpen ez egy workshop volt, így a képekért nem kellett fizetnünk, cserébe 6-7 fényképezőgép kattogott Mimi körül. Ez az, amit senkinek nem ajánlok. Majd három hónapot vártunk a képekre. Én éreztem magam kellemetlenül, amikor második érdeklődő levelemre válaszként csupán egy linket kaptam, ahová pár  kép volt feltöltve. De hát, ajándék lónak, ne nézd a fogát. Ezúton is köszönjük szépen, örültünk, hogy segíthettünk.

Az mondják, hogy az első 6 hét a legnehezebb időszak. Kamu. Vagy, ha a Férjemet szeretném idézni: nettó hülyeség! (Jaj, Mumi! :D) Talán szerencsések vagyunk, de az is lehet, hogy a csapatmunka miatt volt móka és kacagás. Mimi 2x kelt éjjel az első hónapban. Az első ébredés éjfélkor volt. Akkor még Apuka ébren volt. Bevállalta cumisüvegből az etetést. Ugyanis a fél fagyasztónk anyatejjel volt tele. Egy 15 perces ébredés pedig nem zökkentett ki a bioritmusomból. Altatásra sem volt szükség… akkor méééég.

Ha tetszett a bejegyzés kövesd a blog Facebook oldalát, így biztosan nem maradsz le a következő posztról, az Instagramon  és a YouTube-on pedig egy pici betekinthetést engedünk az életünkbe.  

A blogon található valamennyi írás és kép a szerző, Endrész Tímea szellemi terméke és mint ilyet, szerzői jog védi. A képek, írások (beleértve az írások részleteit) a szerző engedélye nélküli jogosulatlan átvétele, közzététele, átalakítása, vagy bármilyen formában történő felhasználása jogi következményeket von maga után.

Címkék: baba anyaság momlife